Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Siklás havon és jégen

2010.02.22

Mint ahogyan azt a címből is láthatod, ez a fejezet a havas-jeges sportokból ad ízelítőt. Mielőtt hozzáfogtam volna gondolataim szavakba öntéséhez, már sejtettem,  hogy ez lesz talán az eddigi legnagyobb falat, de terjedelme és sokrétűsége ellenére is csak a teljesség igénye nélkül tehetek pontot az átfogó ismertetések végére.

Ha valamelyik téli sportról bővebb tájékoztatásra van igényed, jelezd azt a Fórumban vagy keress meg e-mail-ben!

 

Hát akkor uccu neki!

 

 

 

S Í E L É S   (L E S I K L Á S)

 

 A síelés legklasszikusabb és legközismertebb téli sport.

 Igaz, helyesebb lenne a lesiklás névvel illetni, mivel a síelés valójában gyűjtőnév, amibe beletartozik a lesiklás több módozata, a túrasízés, a sífutás, síugrás, sőt az akrobatikus elemeket tartalmazó buckasízés és sí-balett is; egyszóval minden, amit lábainkon egy-egy léccel művelhetünk.

Maradjunk tehát a lesiklás elnevezésnél.

 

Elsajátítására a gyermekkor a legideálisabb (kisebb súly és lendület, alacsonyabb súlypont, lazább izületek), de később sem reménytelen: jómagam 30 évesen tanultam meg síelni, de nem egy ismerősöm már erősen deresedő hajzattal sajátította el a „hóeke”-technikát és azóta is aktívan űzi és élvezi e sportot.

A legjobb módja a tanulásnak a személyes oktatás: sok kísérletezgetéstől és kisebb-nagyobb sérüléstől kímélhetjük meg magunkat egy segítőkész, síelni tudó társ bevonásával.

A bátrabbak és elszántabbak viszont jobb híján egyedül is belevághatnak a lesiklás rejtelmeinek feltárásába. Először kellően kell tájékozódni (könyvek és videó-felvételek révén), majd  „Irány a gyerekpálya!”, ahol fokozott odafigyelés mellett gyakorolgathatunk.

Mivel ez egy „lejtős sport”, a legelső dolog, amit meg kell tanulni, az a fékezés illetve megállás művelete. Enélkül még senki sem tudta elsajátítani a lesiklás fortélyait, ráadásul könnyen gipszelés lehet a vége. A fenyő csak a bútoriparban számít puhafának… 

Szóval az első lecke dióhéjban: sí felvétele és levétele, kötések oldási erejének beállítása, botok tartása, hegyláb/völgyláb fogalmának ismerete, testtartás, „hóeke”.

Hosszú és küzdelmes napra készülj! 

A hóekézés mozdulatsorát fölösleges itt taglalnom, a videó-megosztó oldalakon látványosabban illusztrálják bármilyen szemléltető leírásnál.

(keress rá a Youtube-n a „hóeke”, a „learn to ski” és a „how to ski” keresőszavakkal!)

NAGYON FONTOS: ha a fékezési manőver nem járt sikerrel (márpedig az első nap(ok)on nem fog!), guggolj le és ülj bele a hóba - oldalra! Ha a kötés mögé, a lécre huppansz, nincs fékezés, folyamatosan gyorsulva közelíted meg a büfé előtti sort, korlátot, padot, kukát és még csak nem is választhatsz közülük. Még ilyenkor is van esély a túlélésre: dőlj oldalra a hóba! Ne félj tőle, nem beton, még jól is esik egy kis felfrissülés.

(én a legjobban saját eséseimen szoktam kacagni!)  

 

Ha már akkor, ott  és úgy állsz meg, ahogy azt tervezted, jöhetnek a következő szintek: kanyarodás hóekével, kanyarodás mellélépéssel, kanyarodás zárt lábakkal.

És már „tudsz” is síelni, a többi már csak rutin kérdése!

 

Jó, ha tudod: az alkoholos italok fogyasztása hamis biztonságérzetet ad, rontja a mozgáskoordinációt és a reakcióidőt, ráadásul a balesetbiztosításod is érvényét veszti. Nem túl szerencsés leosztás…

 

 

S N O W B O A R D

 

Amikor az első „deszkások” megjelentek a KGST-régió sípályáin, a síelők és pályakarbantartók együttes ellenszenvét váltották ki. Ennek elsősorban nem személyes okai voltak – bár az akkori deszkásokra a drága felszerelésük és magamutogató pökhendiségük miatt illett a „sznobbordos” gúnynév –, hanem fizikai: míg egy síelőnél kanyarodáskor és fékezéskor két élen osztozik el a terhelés, addig a snowboard egyetlen élével harap a pálya havába, jegébe.

 

De ez már a múlt!

Már nemcsak az ifjú gördeszkás vagányok pattannak télen a lapra, hanem korra és nemre való tekintet nélkül szinte mindenki! (no azért anyókát még nem láttam a félcsőben hasítani…)

 

Kép


A hódeszkázásnak is több alfaja alakult ki: az öntött műanyagbakancsos lesiklástól a BoarderX-on és porhavas FREERIDE-on át egészen a  csúszócsöves-ugratós szabadstílusig mindent megtalálsz!

Az alapszituáció ugyanaz: egy másfél méter körüli hosszúságú lapra fix (menet közben és eséskor nem oldható) kötéssel van rászíjazva (vagy kapcsozva) a lábad.

Eleinte kissé bizarr az alaphelyzet, de aztán mexokod. Sőt, ami meglepőbb: ez a rögzítettség védi a bokát és a térdet a síbaleseteknél oly' gyakran előforduló szalagsérülések ellen.

 Kép

Míg  a síelés szimmetrikus alaphelyzetű sport, a deszkázás féloldalas, emiatt fontos már az elején kideríteni, melyik lábad legyen elől. Erre a legegyszerűbb módszer a „csúszkálás a jégen-teszt”: amikor az említett síkos felületen ökörködünk, kissé féloldalt fordulunk és az egyik lábunkat ösztönösen előbbre helyezzük. Látod, minden mihaszna cselekedetnek van gyakorlati értéke!

A gördeszkásoknak ezzel nincs gondjuk: a hajtó láb van hátul és passz.

 

Bárki képes snowboard-ozni, csak némi egyensúlyérzék és elszántság kell hozzá!

Tény, hogy a sítudás (élezés fogalmának ismerete, hó-ismeret, stb.),  hasznos lehet a tanulás első fázisaiban és hogy a féloldalas haladás miatt a szörfösöknek, kite-osoknak és gördeszkásoknak nem annyira idegen az alapállás, de mindezen előtanulmányok hiányában sem kell feladnod!

Az első órák könyörtelenek: az üleped és kezed sajog, combjaid bemerevednek, nadrágod és kesztyűd átázott és áthűlt, a bénázó síelők meg pihenéskor legalább a talpukon állhatnak, mint a „vérprofik” …

De aztán lassanként összeállnak a mozgássorok: már megy a „szállingózás” és az élváltásos kanyarodás, egy hét múlva pedig már a kisebb ugratók és porhavas kitérők sem okoznak gondot, bezzeg a hozzád hasonló egyhetes síelők nem merik elhagyni a pályát!

 

Kép

 

Igen, a szűzhavas síelés már felsőfok, ugyanez deszkával egyszerűbb (csak kissé hátrébb kell helyezni a súlypontot), mint a keményre ratrakolt pályán egy élen billegni.
(Amióta „átkeresztelkedtem” a hódeszke-egyházba, nem volt a lábamon lesiklóléc…)

Mint minden egyensúly-alapú sportnál, a hódeszkázásnál is elengedhetetlen a biztonságos talajfogás készségszintű ismerete, magyarán hogy tudj esni.

Kezeinket reflex-szerűen használva előre esésnél nincs semmi módosítanivalónk, de hanyatt-dőléskor tenyerünk hátrafelé nézzen: ilyenkor csak ritkán akad meg a mozdulatsor a fenékre-huppanásnál, általában tovább gördülünk és ilyenkor a rossz kéztartás szalagsérüléshez, csuklótöréshez vezethet!

A fej védelmére nyugodtan használj belső szivacsozással ellátott „kobak”-ot, egyre többen viselnek ilyet, nem is olyan gáz.

Freestyle-hoz (ugrásokhoz) elengedhetetlen!

 

 

 

S Í F U T Á S

 

Már a 40.-et taposom, ezért nem gondoltam volna, hogy lesz még olyan sport, amibe szívesen belekóstolnék. Szerencsére tévedtem.

Egy decemberi futásom alatt csúnyán lesántultam (pedig megvolt az alapos bemelegítés és a terep sem volt csúszós), egy hónapig csak virtuálisan sportolhattam.

A bő 4 hét eltelte után sem volt még 100 %-os a lábam, ezért kímélő programként a Botsportot (Nordic Walking, lásd a Terep-trapp c. fejezetben) űztem, de a havas-jeges talaj újabb sérülés veszélyével fenyegetett.

Kép  Ekkor irányult a figyelmem a sífutás felé: ez a teljes izomzatot megdolgoztató mozgásforma kevésbé terheli a szervezetet, mint a kocogás, a sílécek megvezetik a lábak csúszását, így az biztonsággal kontrollálható.

Nem kell hozzá más, csak egy alapszintű, olcsó felszerelés, pár centi hó és egy sík illetve enyhe lejtésű vagy emelkedésű, nem nyomvályús, kis forgalmú földút vagy ösvény.

Míg a sílesiklásra és snowboard-ozásra legalább fél napot kell szánnunk (mivel keveseknek adatik meg, hogy egy sípálya tőszomszédságában lakjon), a sífutás közvetlen lakókörnyezetünk közelében (a Budapestiek pedig némi buszozgatás beiktatásával a Normafánál) akár a hétköznapokon is végezhető.

Ráadásul még a felvonódíjat sem kell fizetnünk...

Sajnos eddig alig pár tucat kilométer "sícsoszogtam", így tapasztalataim korántsem nevezhetők átfogónak, de odakint még javában tombol a sífutó-szezon és talán akad olyan olvasója e témakörnek, akiben a hézagos tudásom is gyújtószikrát lobbant.

 

 

No de mi is ez a sífutás?

Két válfaját is művelhetjük, a klasszikusat és a szabadstílusút ("korcsolyázós" vagy "skating").

 

 

A klasszikus sífutás lécvezetése általában párhuzamos, kivéve az ellépéses kanyarodásnál, a nagy meredekségű emelkedőkön alkalmazott "halszálkázás"-nál és a lejtőkön alkalmazott "hóeke" fékezésnél.

A klasszikus sífutás kőkemény sport, de a mozgásvilágából fakadóan lehetőség van a kíméletes, laza tempójú síkirándulásokra, hátizsákos-termoszos erdei barangolásokra is.

 

Kép

 

Viszonylagos veszélytelensége miatt egyedül is végezhető, de az igazi ízét - és a nyomfektetés nagyobb hatékonyságát - a csoportos, baráti vagy családi síkirándulások adják.

Fektetett nyomok hiányában magunk is taposhatunk pályát, amit oda-vissza többször is bejárva egyre nagyobb sebességgel tudunk bejárni.

A lécek talpa nagyjából az első és a hátsó harmadnál csúszik (amit síkosító vakszolással is elősegítenek), a kötés alatti középső részen vagy úgynevezett pikkelyezést vagy tapadó vakszot alkalmaznak; enélkül ellépéskor visszacsúszna a léc, alig vergődnénk előre, márpedig ez a célunk.

A klasszikus lécek hossza a testmagasságnál 15-20 cm-rel hosszabb, keménységét a testsúlyunk függvényében válasszuk meg.

A sífutók lábbelije gyakorlatilag egy speciális talpkiképzésű téliesített sportcipő, mely orr-részével kapcsolódik a síléc kötéséhez, de a sarok vertikálisan szabadon mozog.

A botok hegye különbözik a lesikló síbotokétól, újabban már a bot hossztengelyétől eltérő, kissé lefelé álló, fémtüskés végűek; ilyet keress, mert biztosabb a talajfogása, mint a régi, "szögesbot" jellegű konstrukcióknak. A bot hosszát a testmagasság 0.85-tel való szorzatával kapjuk meg, de ez nem szentírás: én személy szerint jobban szeretem a kissé hosszabb darabokat.

A botok másik fontos része a csuklópánt, -szíj vagy -heveder. Ebbe bújtatjuk a kezeinket és gyakorlatilag ezeken keresztül adjuk le a karjaink előrehajtó erejét, tehát fokozottan figyeljünk arra, hogy kényelmes és erős fokozatmentesen állítható legyen.

 

 

A szabadstílusú sífutásnál a sílécek csak a nagyobb sebességű lesikló részeknél párhuzamosak, ezen kívül az összes technika alapja a szétcsúsztató, korcsolyázó mozgás.

Ezzel nagyobb teljesítmény - azaz sebesség - érhető el, de jóval fárasztóbb is.

Hátránya, hogy szinte csak kezelt pályán alkalmazható, a mély szűzhavas terep nem alkalmas e stílus élvezetes művelésére.

A lécek teljes talpfelületen csúsznak, hosszuk a klasszikus léceknél valamivel kurtább, nagyjából a testmagassággal azonos méretű.

A sífutócipő a klasszikusnál valamivel merevebb, bokánál erőteljesen támasztott, mely a "korcsolyázós" technika hatékonyabb használatát segíti elő.

A "skating" botok valamivel hosszabbak, 0.9-cel szorozva a testmagasságunkat megkapjuk az ideális hosszt.

A sífutás szaktekintélyei szerint eleinte mindenképpen a klasszikus stílust érdemes megtanulni, aztán ha mind technikailag, mind fizikailag elég felkészültekké válunk, megpróbálkozhatunk a korcsolyázós sífutással is.

Mindkét stílusnak megvannak az előnyei és szépségei, érdekes módon a két tábor képviselői nem "fújnak" egymásra, sőt az olimpián láthatunk olyan versenyszámot is, ahol a táv első felét klasszikus, második részét szabad stílusban teljesítik, természetesen a két technika más és más léceket és botokat kíván, ezért a Forma1-et idéző "pitstop" beiktatása is szükséges...

Általánosságban elmondható, hogy a "skating" inkább a rövid- és középtávnál használatos technika, míg a hosszútávú futamokat (pl. a férfiak 50 km-es versenyszámát) még ma is klasszikus stílusban rendezik meg.

 

Kép

 

A fenti témakörökhöz kapcsolódó hasznos információkat az alábbi helyeken találhatunk:

www.sielok.hu/

www.sitv.hu/  

www.sifutas.sokoldal.hu/

www.crosscountryskier.com/interactive/video.php  (sífutó alaptechnikák videói)

www.holidayinfo.sk/hu-hu/winter/   (Szlovákia sí- és sífutó-terepei)

forum.index.hu/Article/showArticle   (Sífutók Fóruma)

met.hu/megfigyelesek/hojelentes/   (Hójelentés Magyarország területeiről)

...és még sok más helyen...

 

 

S Í T Ú R Á Z Á S   vagy   T Ú R A S Í Z É S  ? 


Sokan keverik e két fogalmat, pedig jelentős a különbség.

A sítárázás a síléceken történő túrázást, kirándulást, felfedezést jelent.

Ezt leginkább sífutóléceken, túrasível vagy lesikló léceken művelhetjük.

A sífutólécek közül a klasszikus stílusú pikkelyes talpfelületű lécek a legideálisabbak: a gyakran változó hóviszonyokat jobban tolerálják, mint az ugyancsak klasszikus stílusú csúszó- és tapadóvaxos típusok. A korcsolyázós stilusú lécek keskenyebb utakon, mély vagy eljegesedett hóban rapszodikusan csökkentik a sítúrázás élvezeti szintjét, azok inkább a kezelt pályákra valók.

A pikkelyes sífutó lécek viszonylag olcsók, ami a fokozottabb igénybevétel és a hó alatt megbúvó rejtett kövek általi sérülésveszély miatt sem elhanyagolható paraméter. Úgy is mondhatnánk, hogy ez a konstrukció a sítalpak mindent járó "hegyikerékpárja".

 

A túrasí szélesebb, formailag a régebbi lesikló lécekhez hasonlít. A síkötésben a sarok rögzített, de általában egyetlen mozdulattal oldható, s ilyenkor a sífutó lécekhez hasonlóan csak az orrésznél rögzíti a lécet a bakancshoz. Ilyenkor a sarok magassága több pozícióban is állítható.

Az emelkedők leküzdésekor tehát a sarok szabadon mozog, a meredekség szögének megfelelően állítható a sarok magassága. A visszacsúszás ellen az úgynevezett "fókaszőr" véd, amelyet a talpra erősítenek.

Lejtőn a szalag eltávolítása és a síkötés fixálása után suhanhatunk lefelé.

Ehhez a stílushoz a kettős felhasználás miatt speciális síbakancs is dukál: felfelé a lábbeli szárának kissé mozognia kell, lesikláshoz viszont a hagyományos síbakancsok merevségére van szükség. A bakancs állításához semmilyen szerszámra nincs szükség, még a kesztyűt sem kell levenni: egy kis kapocs elfordításával válthatunk a kívánt funkcióra.

A túrasí léce, kötése és bakancsa jóval nehezebb, mint a sífutó felszerelés, változatosabb terepre nem ajánlom. A magasabb hegyek hágóinak, gerincének leküzdésére és az onnan történő lesiklásra tervezték.

Ez tehát a fejezet címének második felében lévő túrasízés.

 

A lesiklóléces túrázás előfeltétele a feljutás problematikájának áthidalása. Erre ugyanis a szóban forgó eszköz nem alkalmas, ezért felvonóval vagy gyalogszerrel - nem ritkán hótalppal - kell a kívánt magasságot elérnünk. Ezután a lesikláshoz már csak csatolni kell és jöhet az élvezet!

 

Mindegyik sítúrázáshoz szükséges némi, a sípályák védettségétől eltérő jellegű jártasság és gyakorlat,  aminek megszerzésekor mindig vegyük figyelembe a fokozatosság elvét!


 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.