Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Kocogás és a NordicWalking (botsport)

2008.02.21

"Utálok futni!" - mondják sokan.

 
 

Én is, ezért nem is szoktam.

Helyette inkább csak kocogok.

S hogy mi a különbség?

Több, mint gondolnád!

 

A kocogás a futómozgás leglassabb, leglazább és legegészségesebb formája. Nem versenysport, kifejezetten rekreációs célú sporttevékenység, amiben jelen van a futás minden jótékony hatása: a ritmikus izommozgás, a felfokozott, de normál esetben még nem káros szívritmus, az emésztésre is jótékonyan ható rázkódás és az, hogy szinte bárhol és bármikor végezhető csoportosan vagy akár egyedül is.

 

Mint minden hasonló jellegű mozgás esetén, itt is különösen fontos az amúgy sajnálatosan elhanyagolt bemelegítés.

 

A szakirodalom minimum fél órát ír elő, de ez csak a papírforma, az élversenyzőkön kívül senki sem veszi komolyan. Én inkább a "600 másodperces szabály" híve vagyok, ami - bármilyen meglepő! - kereken 10 perc időtartamú. De ha 10 percet írnék, az előbb utóbb 3-4-re redukálódna.

 

Szóval ne sajnáljuk azt a 600 pillanatot a szervezetünk előkészítésére. Először lassú és óvatos nyújtó mozdulatokkal kezdjünk, azután - szintén kímélő módon - forgassuk át izületeinket a nyakunktól a bokánkig, majd az izmok feszítése és nyújtása következzék, végül egy kis szökdeléssel zárjunk.

 

Mire mindezen túljutunk, a pulzusunk már vígan 100 fölött dalol! Nagyon fontos megjegyeznem, hogy mindenféleképpen ott melegítsünk be, ahol a kocogást kezdjük, mert az így elért "üzemmeleg" közeli állapotot azonnal a kocogásnak kell követnie!

 

Végre elérkezett a pillanat, amikor erőtől duzzadó ruganyos szökkenésekkel a Kékes-tető északi sípályáján fékevesztetten vágtathatunk felfelé, miközben fülünk mellett a menetszél süvölt!...

 

Állj, állj!

 

Szó sincs erről!

 

A kocogást eleinte apró, laza léptekkel kezdjük, lehetőleg sík vagy enyhén lejtős terepen. Az első 10 perc után fokozatosan nyújthatjuk a lépések hosszát (miközben enyhén előre dőlünk), de annyira ne terheljük túl magunkat, hogy átlépjük a számunkra nem kívánatos 80%-os szívterhelési értéket.

Eleinte inkább a sík vidékeket részesítsük előnyben, edzettségünk javulásával már bevállalhatunk kisebb hepéket és hupákat, tovább erősödve akár az erdei ösvények is szóba kerülhetnek.

Kocogópályánk legyen viszonylag sima felületű, gördülő köveket nélkülöző és csúszásmentes. Feltétlenül kerüljük el az aszfaltozott vagy betonozott utakat és sétányokat. Az ilyen terepviszonyokra már speciális futócipőket fejlesztettek ki (nem véletlenül!) és ennek megfelelően némileg módosul a futómozgás is.

 

De ez már nem alapfok!...

 

A kocogás végén ne trappolj be az első utadba eső cukrászdába/sörözőbe/pizzériába (a nem kívánt rész törlendő!), hanem egy ugyancsak 10 perces laza levezetés után - ami álljon lassú átforgató és nyújtó mozdulatokból - koronázd meg a testmozgásodat egy forró zuhannyal! Ne várd meg, míg az izzadtság rádszárad vagy rádhül:  még  azon frissiben akár tusfürdők és egyéb kemikáliák nélkül is könyen lemosható!

 

Nagyon fontos: ha hidegebb évszakokban kocogunk, a levezetést végezzük fűtött, meleg helyiségben, nehogy ráfázzunk!

 

A kocogás időtartama eleinte legyen nagyon rövid, mondjuk 10 perc: fussunk el a parkolótól a kiserdőig vagy ha más nincs, kerüljük meg a háztömböt. Ha a távot teljesítve a későbbiekben úgy érzed, mintha félbe hagytad volna a kocogást, tegyél még hozzá pár percet, de ne többet! Figyelgesd a szervezeted visszajelzéseit és annak alapján - a fokozatosság elvét követve - növeld a kocogással töltött idő mennyiségét.

 

 

Vannak olyan különleges esetek amikor a kocogás nem javallott: jelentősebb túlsúly meglétekor túlterheli az izületeket, izmokat, a szívet és emiatt pokoli kínokkal is jár. Szenvedni pedig nem kell és nem is ajánlom, mivel ez nem egy szado-mazo oldal...
Sérülések és műtétek után, egyensúlyzavarok jelentkezésekor továbbá bizonyos kor elérése után ugyancsak túlságosan megerőltetővé válhat a kocogás.
Az északi népek már régen megtalálták erre is a megoldást, a NORDIC WALKING-ot.
Hozzánk - legjobb tudomásom szerint - a Hajdúszoboszlói Gyógyfürdőbe látogató német nagymamik közvetítésével került, akik ennek az általuk is végezhető intenzív mozgásnak köszönhetően fürgébbek és egészségesebbek, mint a 20-25 évvel fiatalabb magyar mamák és papák...)

Ez a gyaloglásnak egy olyan speciális formája, amikor a haladásban nemcsak a lábak vállalnak aktív szerepet, hanem a síbotokhoz és túrabotokhoz nagyon hasonló eszköz segítségével a karok ereje is besegít az előrejutásban.
Technikája egyszerű, könnyen elsajátítható és természetes. Némi utánajárással szinte az internetről is el lehet lesni az alapokat, azután már csak cipőt kell húzni, botot ragadni, és usgyi az erdőbe!
A pontosabb és kifinomultabb mozgás megtanulásához már szakoktatói segítségre van szükség: rendszeres túrákat hirdetnek meg igen kedvező sportbaráti áron: mostanában 1000 Ft-ért találtam "botsport" túrákat; az ár tartalmazza az oktatási költséget és a megfelelő méretű speciális NW bot bérleti díját is.
A Nordic Walking nagy előnye, hogy lehet benne lazsálni: ha túl fáradtak vagyunk, a haladásunkat akár a "jó közelítéssel zéró" sebességig csökkenthetjük. Ezért ha húzódozol a kocogástól, gyermekekkel vagy sportaktivitásuk szempontjából kihívásokkal küszködőkkel kívánsz együtt mozogni, a botsport ideális választás lehet.

A bemelegítésben és levezetésben csupán annyiban különbözik a kocogásnál már felvázolt módozattól, hogy mivel mozgásvilága kissé merevebb, ezért több nyújtásra, hajlításra és lazításra van szükség.
Felszerelés-igénye nem túl nagy: egy kényelmes futócipő és - legalábbis kezdetben - egy megfelelő hosszúságú túrabot vagy síbot már elegendő ahhoz, hogy belevágj a Nagy Kalandba. A későbbiekben aztán eldől, hogy fanatikus híve leszel-é az említett mozgásformának vagy visszaülsz a tévé elé csipszezni és kólázni.
Mint minden sporttevékenységnek, a Nordic Walking-nak is
már kifejlesztették az idealizált felszereléseit és eszközeit: mivel a mozgásvilága némelyest különbözik a kocogásétól, módosítottak a cipők kialakításán.
A botok erősek, könnyűek és a káros rezgések jórészét elnyelik.
Hegyük a különböző terepviszonyokhoz jól alkalmazkodik: többfajta tüskével szerelik fel és mindegyikre pár mozdulattal felhelyezhető egy gumitappancs, ami a köves, aszfaltozott útburkolaton is jól tart, rezonancia-csillapító és zajcsökkentő hatású.
A botok anyaga alumínium-ötvözet vagy szénszálas kompozit, markolata puha műanyag vagy parafa, csuklópántjuk tépőzárral gyorsan oldható kényelmes anti-allergén anyagú, gyakran izzadtság-törlő felülettel is ellátott. A jobb és balkéz szimmetriája miatt a botok is jobb- illetve balkezesek, amit általában angol nyelvű felirattal jeleznek.
Minden további információt megtalálsz a http://nordic-walking.lap.hu/ gyűjtőoldalon.

Természetesen az e témával kapcsolatos kérdésekre szívesen válaszolok - vagy legalábbis kísérletet teszek rá...  

;O)

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.