Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


ELESEEEK !!!

2010.02.08

Sokan azért nem próbálkoznak meg bizonyos nagy sebességű (és ebből fakadóan kiemelten élvezetes!) sport kipróbálásával és elsajátításával, mert félnek, sőt rettegnek az esésektől.

 

Tény, hogy a gyermekek testarányaikból fakadóan (magasság/súly) könnyebben vészelik át azokat az akciókat, amikor is a gravitáció győzedelmeskedik az akarat felett, de ez nem jelenti azt, hogy a felnőttkor küszöbét átlépve le kell mondanunk a kísérletezgetésekről.

 

Első lépésként szoktasd magad a gondolathoz, hogy bizony puffanás lesz a próbálkozás eredménye.

 

Ha ezen túltetted magad, a passzív elméletet követheti az aktív gyakorlat: tanulj meg esni! Elsőre vadul hangzik, de megfelelő körülmények (és társak) között kifejezetten biztonságos és mókás elfoglaltság. Természetesen azt senkinek sem tudnám teljes lelki nyugalommal ajánlani, hogy pattanjon bringára és 50 km/órás tempóval ostromoljon meg homlokával egy kőfalat, hiszen az eredmény ez esetben nem kétséges…

 

Az esések gyakorlására a legjobb időszak a havas tél: családi vagy baráti körben, mondjuk hóember építésekor vagy egy hógolyózás hevében dőljünk bele néhányszor a hóba előre, hátra és oldalra (kezünkkel csillapítva az esés dinamikáját), bukfencezzünk és hemperegjünk, a bátrabbak a tigris-bukfenccel is próbálkozhatnak. Előtte azonban mindig bizonyosodjunk meg arról, hogy a hó nem rejt-e paradicsom-karót, fatuskót vagy kőtömböt…

 

(50 év felettieknek és/vagy jelentős túlsúllyal rendelkezőknek nem ajánlott!)

 

Ezzel a gyakorlattal tulajdonképpen felfrissítjük a gyermekkorunkban beidegződött, de azóta elsatnyult önvédelmi mechanizmusunkat.

 

Már 2-3 esés-terápia után bátrabban vághatsz neki az olyan egyensúly-alapú sportoknak, melyek magukban hordozzák a  nem kívánt földi vagy vízi kontaktus lehetőségét.

 

A lélek béklyóitól megszabadulva könnyebben és gyorsabban haladsz a sport(ok) elsajátításában, s magabiztosságod eredményeként kevesebbszer terülsz el a jó magyar anyaföldön.

 

Nem a bukás lehetőségét kell elkerülnöd, hanem egyre jobban ügyesedve csökkentened kell ennek előfordulási esélyeit, s ha nem sikerül, még mindig ott van a „B-terv”: kigurulni, tompítani, egyszóval: túlélni a krízist.

 

Személyes tapasztalatom, hogy ha hegyibringával már 1-2 éve nem estem látványosat - mondjuk a kormányon bemutatott kézen-átfordulást - , elbizonytalanodok: „Vajon egy váratlan helyzetben kellően működnek-e még önvédelmi reflexeim?”

 

De aztán bizonyosságot nyerek…    ;O)

Még soha semmim sem tört el az aktívan eltöltött eddigi 40 évem alatt!
 

(a bringáim egyes alkatrészei nem voltak ilyen szerencsések…)

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.